Hogyan vegyük észre, ha valami nincs rendben egy kisgyereknél? Kit kell keresni a térségben, Debrecenben? Mi az a fogyatékosság? Mi a Magyarországon képzett, de sokfelé a világban alkalmazott konduktorok feladata, s mi a Pető-módszer? Mennyire gondoskodó az állam? S még sok egyéb kapcsolódó téma kerül terítékre mintegy egyórás beszélgetésünk során.

„Amikor a plafonra szegezett szeme rám téved, akkora erőt, löketet ad. Egyszerűen csak ez, hogy egyszer rám nézett.” A Debreciner Podcast harmadik évadának ötödik adásában Keresztes Adrienn konduktor-tanítóval beszélget Miklovicz-Nyikos Mónika és Koppányi Szabolcs, a Debreciner újságírói a sérült vagy halmozottan sérült gyermekek ellátásáról, korai fejlesztéséről, felnőttkori lehetőségeikről Debrecenben.

A Hajdú-Bihar Vármegyei Pedagógiai Szakszolgálatnál dolgozó Keresztes Adrienn a ma már Semmelweis Egyetem Pető András Karnak nevezett, ám sok éven át csak Pető Intézetként ismert oktatási intézményben szerzett diplomát. Az itt egyebek mellett elsajátított Pető-módszert is alkalmazta mind Magyarországon, mind Németországban, ahol Hamburgban, majd Kölnben is dolgozott, még hazánk 2004-es európai uniós csatlakozása előtt.

Ahogyan Keresztes Adrienn mondja, a Pető-módszer szerint dolgozik, s munkájában „benne van egy kicsit a szomatopedagógia, a pszichológia, a gyógytorna, a gyógypedagógia is, vagyis minden, ami a központiidegrendszer-sérült gyerekek ellátásához, fejlesztéséhez szükséges”.

Mint beszélgetésünkből kiderül, a szakember szerint egy többé-kevésbé jól működő rendszerbe kerül minden olyan kisgyerek Magyarországon, akinek akár már a terhesség alatt vagy a születése után nem sokkal bármiféle fejlődési rendellenessége tapasztalható. A rendszerbe bekerülés első fázisa a gyermekorvos és a védőnő, na meg maga a szülő általi észlelés. Ha akár kinézetében, akár viselkedésében furcsát vesz észre valaki a gyermeken, jelezni kell, és szakemberek döntik el, szüksége van-e korai fejlesztésre. Amennyiben igen, akkor lépnek be a képbe például a konduktorok is, mint Adrienn.

Szó esik a podcastban a társadalmi befogadásról, a többségi társadalom és a bármilyen fogyatékkal rendelkezők közötti viszonyról, s arról, hogy már kisgyerekként el kell kezdeni az elfogadásra nevelést. „A fogyatékosnál sem hiányzik semmi, csak éppen vannak dolgok, amikben segítenünk kell őket, hogy megtehessék” – vallja a szakember, ahogyan azt is, hogy egy kisgyerek még teljesen fogékony az ilyen elfogadásra, „ő sokszor csak egy játszópartnert lát egy fogyatékkal élő társában, akivel kapcsolatban, ha elmondják neki, hogy miben más, egyszerűen megérti és nem tartja furcsának később sem”.

A podcastunk folytatásához olvasóink és hallgatóink támogatására van szükségünk. Amennyiben szeretnének még több ilyen adást hallgatni, kérjük, fizessenek elő online újságunkra! https://elofizetes.debreciner.hu/

A Debreciner Podcast korábbi műsorait itt találod. https://www.debreciner.hu/cimke/Debreciner%20Podcast Ajánljuk!